A Fantom 3. rész

Brava, brava, bravissima. Nem kellett sokat várnom, és Christine válaszolt:

-Ki maga, és hol van? Bújjon elő!

-Christine a zene angyala vagyok- mondtam- ott vagyok mindenhol, mindig. A te hangod mennyei hang, ezért jöttem el hozzád.

-A zene angyala? Apám azt mondta elküldi majd hozzám, de mégis hogy lehetne ez valóság? Nem ezt egyszerűen nem tudom elhinni. Mutassa meg magát!

-Egy angyalt nem láthatsz Christine. Itt is vagyok, ott is vagyok, független vagyok a fizikai léttől. (Tudtam, hogy ez hazugság, és hogy gond lehet belőle később, de így lehetett teljes a hatás. És ha majd nem tud már nélkülem létezni felfedhetem az igazságot.)

-Nekem ez akkor is fura. Egyáltalán ébren vagyok? Vagy csak álmodom az egészet?

-Nem álmodsz, ez a valóság. Azért jöttem, hogy segítsek fejlődni, hogy fejlesszem a hangod. Ha velem gyakorolsz te leszel a világ legnagyobb művésznője. Mindenki csak rólad fog beszélni. De ehhez követned kell az utasításaimat. És tudnod kell, ha nem engedelmeskedsz, a zene angyala itt kell hagyjon. Akarod hát, hogy segítsek neked?

-Talán tényleg nem álom. Talán apám tényleg elküldte a zene angyalát! Talán ő is lát most engem! Igen, biztos hogy így kell lennie! Oh angyal, mondd, hogy mit tegyek, és követni foglak a tanításodban.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar belemegy, de később elmesélte, hogy az apja sokat mesélt neki a zene angyaláról, arról a személyről, aki vigyáz majd rá, ha ő nem lesz. Nagyon szerette az apját, és így könnyen hitt nekem is. Kicsit naiv is volt, bár az események folyamán ezt a tulajdonságát elvesztette. De akkor még így volt.

-Rendben, figyelj arra, amit mondok: minden este pontosan tíz órakor el fogok jönni hozzád, hogy leckéket adjak neked. Mindig légy itt, és ne mondd el senkinek! Legyen ez meglepetés a sok kételkedőnek! És ha elmondod másnak, akkor nem maradhatok tovább. Nem szeretnéd ugye, ha eltűnnék?

-Nem! Nem mondom el senkinek.

Elégedett voltam a válasszal, és tudtam, hogy amit akartam sikerült. A körülmények is a kezemre játszottak. Mivel elég hirtelen történt az egész úgy gondoltam, elég ha ennyit kap elsőre belőlem. Ezt az estét úgy sem felejti el soha. Persze később ez is negatív színben tűnhetett fel előtte. De akkor!

-Helyes. Most pedig itt az ideje, hogy távozzam. Pihenj meg, hogy teljes odaadással állhassunk neki az óráknak. És ne feledd, én mindig veled leszek, akárhol is légy!

Ahogy a mondatot befejeztem elindultam vissza a mélybe, a sötétség birodalmába. Elégedett voltam, és tudtam, hogy most sikerülhet az, ami egész életemben nem. Hogy végre boldog legyek. Ezzel a hittel tértem nyugovóra, de idővel minden megváltozott. Mert mindig közbejön valami. Mindig…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés