A Fantom 2. rész

Igen mire feleszméltem már reggel volt. Egy percet sem aludtam, de nem voltam fáradt. Számomra nem sokat jelentett a nappal vagy az éjszaka, nem törődtem ilyen kicsinyes dolgokkal. Ma végre megtudom ki ez a lány- gondoltam magamban. Sokat gondolkoztam, hogy miben más ő, mint a többi és aztán rájöttem. Az ő lelke tiszta. Ő szívből énekel. Carlotta és más primadonnák a maguk profizmusával énekeltek, de teljesen közönyösen, a hangjaikban nem volt semmi érzelem. De Ő, igen.

Nem vártam tovább egy percet sem elindultam, hogy ellenőrizzem az Operaházat, és hogy választ kapjak a kérdésemre. Ismét bevetettem magam a labirintusba, az én labirintusomba, mert ha más netalán idetévedne, könnyen baja eshetne. Nem tűröm el, hogy bárki háborgassa a nyugalmam. Egyre közeledtem az irodához, és valamiért furcsa érzések kavarogtak bennem. Annyira váratlan történt ez az egész, és be kell valljam nemcsak a hangja volt csodás, hanem a szépsége is. Ahogy odaértem hallottam, hogy már bent vannak. Szerettem az ügyeimet korán intézni emiatt ezt vártam el tőlük is. Nem zavartattam magam tudtam, hogy nem láthatnak meg így a szokott helyhez mentem és láttam, hogy ott vár rám a válasz. Egy rövid kis üzenet:

„Christine Daaé a lány neve, egy feltörekvő tehetség. Az apja híres hegedűs volt, de aztán árván maradt. Jelenleg Madame Giry kezei alatt van. Persze közelében sincs Carlottának. Remélem kielégítő választ kapott a kérdésére.”

Szóval Christine. De ez mégis mi?! Közelében sincs? Bolondok! Nem hiába vettem a kezembe az irányítást annak idején. Ahogy elindultam vissza azon gondolkoztam mi legyen a következő lépés. Vagyis dehogy. Tudtam, hogy beszélnem kell vele. Az viszont nem volt mindegy hogyan. Nem léphettem elé csak úgy, hogy én vagyok a Fantom. Ő is hallhatta a híreszteléseket rólam és biztosan megijedne. És nem szeretném, ha rémalakként gondolna rám. Tudtam, éreztem, hogy vele más lesz. Aztán rájöttem a módra. Nem véletlen, hogy ez az én birodalmam, minden egyes pontját ismerem. Így Christine öltözőjét is. És ma este, ma meg fogja látogatni a zene angyala. Legalábbis neki ezt kell hinnie. Még túl rémisztő lenne az igazság. Talán, sőt biztos, hogy ő sem értené meg.

Visszatértem a mélybe, és izgatottan vártam az estét. Bár fura lehet, de a lelkem mélyén nekem is vannak érzéseim. És ez egy nagyon nagy lehetőség volt. Hogy teljen az idő a művemen dolgoztam, és más művészeteknek szenteltem az időm. Igen, nemcsak egyfajta tehetségem volt, nem dicsekedésként, de sok mindenhez értettem. Aztán ahogy este lett elindultam az öltözője felé. Persze nem ott ahol mások, megmondtam megvannak a magam kis trükkjei. Az előadás sikeres volt, Christine is egész szép sikert aratott.

Mikor ott voltam az öltözője mellett, vagyis egy titkos folyósón csak arra vártam, hogy megérkezzen. És ekkor megtörtént, végre belépett Ő, megismertem a hangját. Viszont sajnos voltak vele így nem kezdhettem bele azonnal a tervem megvalósításába. Hallottam, ahogy dicsérik, hogy körülrajongják miközben Ő szerényen visszautasította ezt, pedig igenis megérdemelte. Azok a percek óráknak tűntek, mígnem az utolsó ember is elköszönt. Az ajtó bezárult és tudtam, hogy csak Christine van már ott. Mély levegőt vettem, és aztán így kezdtem el énekelni…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés